2022. április 3., vasárnap

Működés

 Hárítani és felelősséget átruházni mindenki tud és mindenki hajlamos rá. A tudatos életmód, racionális önkép persze ezt helyre billentheti. Képzeljétek el, amikor tíz év után találkozol az utcán egy tanítványoddal, aki azt mondja neked, hogy milyen sokat jelentett számára az a tanóra. Tisztán visszaemlékszik a mondataidra és mondja, ha az nem hangzik el, akkor most nem sikerül elérnie azt amit elért az eddigi élete során. 

Aztán képzeljétek el azt, amikor találkoztok egy szülővel, akinek idő közben felnőtt a fia, majd elkezdi ecsetelni hogy a te hatásodra teljesen kifordult magából a gyerek és földönfutó, züllött személyiséggé vált, mert azt merted mondani neki, hogy mennyire rosszul sülhet el az amikor a szülők kijelölik a gyermekük karrierjét. 

Végtére is mind a kettő esetben érezheted a felelősséget, a tetteid, mondataid súlyát. Az, hogy a későbbiek során bárki létezése miféle hatást gyakorol a másikra, félelmetesen rejtélyes és ismeretlen terep. Ettől még a szerep az szerep: ki kell állni, önmagad kell adni, értéket, vagy számodra értékes életfelfogást kell közvetíteni. Átadni mindazt amit az életed során tapasztaltál magad körül, vagy épp megtanultál. Egy tanárnak meg kell fontolnia a mondanivalóját, DE végletekig nem kell visszafognia sem magát. Hogyan lehet ezt a fajta súlyt könnyebbé tenni? Elmondod: ez a te álláspontod. Lehet vele egyet érteni, lehet vele vitába szállni, lehet elgondolkodni rajta. 


Utólag mindent jobban lát az ember. Utólag minden kristály tiszta. 

Életem legfőbb mozgatórugója két teljesen ellentétes életfelfogás. Az egyik: Sorsodat a döntés pillanataiban alakítod. Míg a másik: A vér nem válik vízzé. Magyarán kapod azt a csomagot amit kapsz, átadni és kidobni nem tudod egykönnyen. Vajon sorsszerűnek mondható az, hogy olyan biológia tanárom volt akire felnéztem és irányt mutatott a hivatásom felé? Vagy ez puszta véletlen? Ez benne volt a csomagban, vagy döntésemmel sorosomat alakítottam? Ha küzdök a csomag ellen, a vérem ellen, azzal jobbá teszem az életem, vagy egyszerű küzdéssel csak rontok a helyzeten? 

Vagy lehet mást felhozni példának, ami mondjuk annyira nem kellemes. Vajon azért mert körülöttem hajtogatták hogy erre meg arra nincs időm, ezért a végén halogatóvá kellett válnom? Ezért kell átélnem olyan kudarcokat mint egy zenekar szétesése vagy egy párkapcsolat szakadék szélére sodródása? Ez az a csomag, amit nem tehetek le akárhol, minimális veszteség nélkül? 

Természetesen én döntök a sorsom felett, de csak akkor, ha merek. És amikor nem merek, akkor jöhet a jól bevált hárítás. Mert mindezt mások miatt kell most elszenvednem. 

A lényeg talán annyi, hogy a belső viaskodások után érdemes kicsit békét lelni magunkban. Megbocsátani, elfogadni azt, amink van, amit hoztunk magunkkal. A múlt döntéseinek fürkészése helyett feltárni a jelen tényeit és abból faragni valamit. Vérünket nem lökhetjük ki magunkból, de táplálhatjuk vitaminokkal, amik hosszú távon jobbá varázsolják életünket. Ehhez azonban a színtiszta, csupasz önelfogadás szükséges. 


Ez a pálya annyira sok kérdést felvet bennem. A kérdések mellett persze súlyos és arcon csapó válaszokat is kapok. El sem tudtam volna képzelni néhány évvel ezelőtt hogy idegenekkel lazán tudok majd kommunikálni, különösen nagy energiabefejtetés és tervezés nélkül. Az, hogy meg tudok maradni a gyermeki világomban, miközben felnőtté varázsolom a diákjaimat. Lehet, hogy hárítani fognak. Remélem inkább pozitív értelemben, de arra szeretném tanítani őket: ezeket a sikereket ők maguk érték el! A felelősség tetteikért ott van kezükben. Nem máséban. Én csak lámpás voltam az úton, aki megmutatta a döntéseik súlyát és vérük valóját. 

2020. július 29., szerda

Diplomás tanár lettem

Postán várt a csomag. Nagyon jó barátnőm kísért el oda, teljes díszöltözetben. Az online térben sikerült megvédenem a szakdolgozatomat és államvizsát is tettem. Az izgalom ugyanakkora maradt, mint bármely más vizsgám alkalmával. Most viszont itt van a kezemben ez a bársonyos tapintású papírköteg, ami bizonyítja a hét éves kitartásomat és alkalmasságomat. 
Mi lesz ezután? Egy kiadós nyaralás Pomeránia területén, majd egy lelki feltöltődős edzőtábor Királyréten és aztán indulhat a móka!! 

A Türr István Gimnázium és Kollégium félállású tanára leszek. Nincs kérdés: jó leszek. Magamnak első sorban! Aztán pedig mindenki másnak. Ne felejtsd el! Légy békében önmagaddal és ezt a békét százszor visszakapod embertársaidtól! Nem fordítva működik. Belülről kezdődik! 

Szeretném ezt a blogot növeszteni. Egyelőre csak magamnak írok, de már alakul a kép. :) 
Szép nyarat emberek! 

2019. december 14., szombat

Eltűnt idő

Életemben először kérdeztem meg magamtól az elmúlt napokban... Hova tűnt ez az elmúlt 6 év? Mit tettem ebben az időszakban? Hova szállt el ilyen gyorsan? Te. Jó. Ég.

Hetedik év az egyetemen. Most már csak abszolválom a dolgot. Még két évvel ezelőtt eluralkodott rajtam a pánik: nem fogom idegileg bírni és időben befejezni az egyetemet. El akarok menni innen. Itt akarok hagyni mindent. Menekülni akarok! 
És láss csodát: 2018. decemberében a kis falum istentiszteletén szólt a Tisztelendő, hogy lehet menni Amerikába táboroztatni egy egyházi táborba. 
Gondolatszikra: Azt hiszem csengettek...
Cselekvés: Kinyitottam az ajtót... 
Eredmény: Felültem a repülőre és három hónapig MINDEN hülyeséget itthon hagytam.

Itthon hagytam a sok nyűgöt, a kérdéseket, az aggodalmakat, a rettegést a befejezéstől, a zh-kat, az egyetemet, a családomat, a kétségbeesésemet. Három hónap kemény munka, amit mindenki értékelt. Három hónap pozitív megerősítés, hogy bármire képes vagyok. Három hónap alatt 10 centit nőtt a hajam. Amennyit még sose! Három hónapig csak magammal foglalkoztam miközben másoknak adtam magamból. Töltekezés, túlcsordulás, repeat.  

Nagyon hiányzik.

Most pedig itt vagyok az utolsó évem derekán, szakdolgozat csak a fejemben (részben), tanítás ezerrel. Igen.. hosszú tanítási gyakorlaton vagyok, ahol sok dologra rájöttem.
1. Részmunkaidős, vagy óraadó tanár szeretnék lenni.
2. Mást szeretnék csinálni a tanítás mellett. NAGYON mást... :D
3. Utazni akarok.

és
4: Eltűnik a fiatalság az iskolából. 
Itt pedig ismét oda lyukadok ki, hogy eltűnt az idő... a fiatal idő! Jó, én még nem panaszkodhatok a 26 évemmel, de... Látva a gyerekeket, a felnőtt-kezdeményeket és arra jöttem rá, hogy a legtöbb tanár elfelejtett a fiatalság nyelvén megszólalni. Vagy nem tanulta meg a mai fiatalság nyelvét. 

Ezt a gondolatot most kicsit nyitva hagyom. Beadandó folyt. köv... 
Jelentkezem még remélem. 
Köszönöm az IKT-nak, hogy ezt a blogot létre kellett hozni annak idején. Most legalább nem kell a legelejéről kezdeni. 


2016. május 8., vasárnap

Tanulásszervező programok használata

Következő bejegyzésemben az Edu2.0 program használata során szerzett tapasztalataimat osztom meg veletek. 

 

Elsőre kicsit furcsának tűnt a program és éreztem egy kis ellenszenvet is. Korábban volt már alkalmam egy tanulásszervező programhoz, mégpedig a PPK eLearning felületéhez. Nem tetszett. Ennek több oka is lehetett: az éppen aktuális tanárom nem kezelte megfelelően, vagy a felület önmagában nem nyerte el a  bizalmamat. 


Viszont úgy látom, a kurzus során használt Edu2.0 nagy segítséget nyújtott. Mivel hétről-hétre kellett a feladatokat elvégezni, ezért a felületet elég sokszor használtam. Jó ötletnek tartom a kurzusok ilyen módon történő rendszerezését. 

Sokat segített, hogy láttam az egyes tanórák tartalmi elemeit. Például, hogy a 6. tanórán miről volt szó. A felület szerintem tökéletesen alkalmas egy adott osztály adott tárgyainak online vezetésére. El tudom képzelni, hogy a használatával rendszerezzük a diákok munkáját. Esetleg plusz információkat, segédanyagokat tölthetünk fel az oldalra. Tanári vonatkozásból pedig az osztályokat rendszerezhetjük. Tetszik, hogy a felületre bármilyen formátumú anyagot feltölthetünk.

A kurzus során legtöbbször a "Tananyagok" fület használtam, nem véletlenül. A feladatok rendszerezve, követhetően lettek feltöltve. Sokat segített a határidős dokumentum, mely alapján vezettük a blogunkat. 

 

Tetszik, hogy ennek a programnak is van egy kezdőoldala, melyen a friss dokumentumok, hírek jelennek meg. Ezáltal azonnal szembesülünk a feltöltött anyagokkal, vagy kérésekkel a tanár felől. 

Ha a "Tanulók" fülre kattintottam, akkor megtaláltam azon személyek névsorát, akiket a tanárnőnk tanít a kurzus keretein belül. Tehát a csütörtök 8 és 10 órás csoportot. Jó ötletnek tartom, hogy ezen a felületen keresztül tudunk egymásnak írni személyre szóló üzenetet. Bár én nem használtam még ezt az alkalmazását a rendszernek, hiszen e-mailen és egyéb csevegő felületeken keresztül kommunikálok a többiekkel. Azonban, ha kifejezetten a csoporttársaimnak akarok írni, akkor itt érem el őket a leggyorsabban. Nem kell azzal vesződni, hogy megkeressem az e-mail címüket. 

 

Mivel én nem tudtam részt venni az előző órán, ezért itthon csak nagy vonalakban tudtam megismerkedni a Wikispaces felületével. Első különbség, hogy ez a program angol nyelven íródott. Ezért ezt a felületet inkább középiskolában tudom elképzelni, mint általános iskolában. Ahogy nézegettem a füleket, észre vettem, hogy ez a program egy bizonyos szint után már költségekkel jár. Persze mindegyik 30 napos próbaverzióval használható. Ahogy olvasom, a program blog vezetésére is alkalmas. 

A program első sorban a projekt-központú tanulást segíti. A tanulók a projektfeladat során dolgozhatnak privát csoportként. A végén pedig megoszthatják eredményeiket a többiekkel. Online valóságot teremtve alkothatnak egy osztályközösséget alkotva. 

Azt gondolom, ez a program nagyon komplex. Nem tudom eldönteni igazán, hogy használnám-e vagy sem. Szerintem ez is egy a sok közül. Nem szeretném keverni a programokat a tanításom során, ezért érdemes megismerkedni több típussal is, hogy majd tudjak választani. 

2016. május 4., szerda

Reflexió a mikrotanításról

 

Előző héten Ildivel tartottuk meg a mikrotanításunkat a Redmenta nevű feladatlap-készítő programról. Úgy vélem, talán ez volt az egyik leghasznosabb szoftver, amivel megismerkedtem a képzés során. 

 

Ildivel kb. két héttel az előadás előtt ültünk össze először. Akkor ismerkedtünk meg a programmal és néztük át a benne megtalálható funkciókat. Nem is tartott sokáig, mire kieszeltük a nagy tervet az órára vonatkozóan. Úgy gondoltuk, érdemes lenne egy viszonylag szorosabb kapcsolatot létrehozni a két óra között. Ezért azt találtuk ki, hogy mi ketten egy kis előkészítőt tartunk azon végzős, emelt biológiát tanuló diákok számára, akik jelentkeztek a nemrég indult korrepetálós programra, melynek keretén belül egyel fiatalabb fakultációsokkal foglalkoznak majd, az érettségire való felkészítést segítve. Ebbe a kis kerettörténetbe tökéletesen beleillett a program, hiszen minden oktatással kapcsolatos tevékenység szerves része a számonkérés, a tudás felmérése. Ezt segítik a tesztfeladatok, amiket - mint láthattuk - az interneten is össze tudunk állítani. 

 

Az előkészületek azt gondolom többnyire zökkenőmentesen folytak. Az alapkoncepció birtokában a részleteket könnyedén átbeszéltük. Persze az utolsó pár napban hosszas fejtörést okozott néhány dolog. Ez pedig a csoportokkal és a megosztással kapcsolatban merült fel. Eredetileg azt szerettem volna, ha a felregisztrált társaink három csoportba kerülnének. Majd pedig a csoportokon belülre fel tudják tölteni az elkészített feladatlapjaikat. Szerencsére rájöttem, hogy ez egy lehetetlen küldetés, ugyanis a csoportvezető - tehát én - hívom meg őket, mint tanár a diákjait. Ergo, a diákok csak a teszt kitöltésére "alkalmasak" és nem a létrehozására. Szóval többször is próbáltuk mire rájöttünk, hogy így nem tudjuk majd közös térbe helyezni az elkészült feladatokat. Ráadásul egy kis időre maga a Redmenta is beadta a kulcsot és nagyon reménykedtünk, hogy a szerverhiba másnapra megszűnik. Szerencsére csak egy órát vett el a nyugalmunkból.

 

A Drive-os ötlet eredetileg is a tervbe került, hogy a direktcímek egy helyre kerüljenek. A tanárnő javaslatára módosítottam az óratervemet azzal kiegészítve, hogy egy elkészült feladatlap kerüljön bemutatásra. A három csoporthoz szükséges anyag összeállítása a többiek szemében hosszú időnek tűnt, azonban én maximum 1 órát foglalkoztam vele. Rájöttem a dinamikájára és az oldal, amit forrásként használtam, egyértelmű volt számomra. 


A kivitelezésről még pár szóban. Társam kissé megcsúszott az időben, de nagyjából mindent megmutatott, amire sort akart keríteni. Azt hiszem a felület, melyet megismertünk elég kezelhető és logikus. Könnyen hozzászokhat az ember. 

A saját részem előtt eléggé izgultam. Este párszor elmondtam hajmosás közben magamnak. :) Érdemes volt szóról szóra leírni, hogy mit és hogyan szeretnék mondani a többieknek az óra során. Ez támaszt nyújtott, mert féltem, hogy elfelejtem majd a mondandóm. Magam is meglepődtem, hogy mennyire lendületesre vettem a figurát, és jó érzés volt látni azt, hogy amit kigondoltam az percre pontosan működik. Élveztem a tanórát, még ha csak 20 percig tartott, akkor is. A Redmenta nevű program pedig nagyon hasznos és ötletes. Szeretném alkalmazni a jövőben.  

2016. április 26., kedd

Socrative

Kilépőkártya

GONDOLAT: 

Vajon mire van szüksége a mai középiskolai diáknak? Mi az, ami lelkesíti? A Socrative programot használva arra jutottam, hogy sokat számít a letisztultság, az egyszerűség. Ezen felül az is, amikor valami nem az érdemjegyekről szól. Amikor a diák véleménye számít és használhatja azt, amivel szinte már együtt nőtt fel: azokat a technikákat, melyeket a hétköznapi életben is magánál tart, alkalmaz. Okostelefon, internet. Úgy tűnik, ezek a dolgok nem kerülhetők el egy tanóra során. Illetve elkerülhetők, csak ez egy nehezebb útja az oktatásnak. Jó lenne megtalálni tanításban a közép utat a virtuális eszközök használatával. Ami  még egészséges és ösztönző is egyben. Kicsit elszakadni a hagyományoktól, de közben ragaszkodni a jól bevált módszerekhez. Hiszen a hagyomány és a modern világ nem zárja ki egymást. 

 

 

KÉRDÉS: Vajon lesz-e olyan rugalmas a magyar oktatás, hogy időt és teret engedjen az ehhez hasonló programok használatához? Vajon lesz-e hozzá akarat, hogy megismerjék, akár a Socrative-ot, akár más programot, elszakadva a kötöttségektől? Ezek a kis modern "kitörések" vajon hasznosulnak-e majd a közeljövőben? 

 

 

SZEMÉLYES MEGJEGYZÉS: 

Szeretnék egy olyan iskolában tanítani, ahol próbálnak nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy a számítástechnikai eszközök, a különböző szoftverek zökkenőmentesen működjenek. Azt gondolom, erre törekedni kell, különben bármi, amit használunk a tanítás során, csak nyűggé válik, ha folyton probléma van vele. A modern eszközök használata az oktatásban nem kis kihívást jelent. Hiszen minden, amit létre hoztak, az egyszer el is tud romolni. Ezért fontos az igényesség és az, hogy ne féljünk használni az IKT-s eszközöket és számítástechnikai rendszereket. 

 


2016. április 19., kedd

Quizlet

Előző alkalommal a Quizlet nevű programmal ismerkedtünk meg. Házi feladatként pedig egy maxuimum 160 karakterből álló sms-t kellett elkészíteni. Íme az enyém!