Tanítási filozófiám

Oké fiatalok. A sokat élt aggastyán szerepét magamra öltve mondom Nektek az életbölcsességeket: 


- Emlékezz vissza "régmúlt" gyerekkorod féltve őrzött, már-már elfeledett álmaira!
- Hidd el, hogy ezek az álmok a TE ÁLMAID!
- Engedd szabadjára a gyermeki fantáziád!
- Vedd észre: a társadalom részeként még lehetsz alkatrészként egész! 
- SZEREPED VAN AZ ÉLETBEN!!!!!! KERESD MEG AZT!
- Humor nélkül mit sem ér az egész!

Én pedig segítek kicsit felnyitni a szemed, ha engeded. :) 

A közhelyekből ennyi elég is volt. Apró betűk mögött jön a lényeg (tudjátok, mint a kölcsönökről szóló hirdetésekben)! 

Valami hiányzik a mostani oktatási rendszerben. Nem véletlenül írtam az előbbi tanács-listán azt, hogy fontos visszaemlékezni a gyerekkori álmokra. Hiszen leginkább az emlékezet hiányzik. Az az emlékezet amiről mi, tanárok, szülők akarva akaratlanul megpróbáljuk elterelni a figyelmed. Úgy tűnik, elfelejtkeztünk a gyerekfejről. Arról a gyerekfejről, amivel gondolkoznunk kellene, ha már Veled foglalkozunk. Annyira akarjuk, hogy legyen Belőled valami! Olyannyira, hogy nem szól másról az egész oktatás, mint a rendszerbe való betagozódás megalapozásáról. Arról, hogy hasznosulj azért, hogy ez a hatalmas rendszer működhessen. Annyira, hogy az éppen trendi tárgyakat nyomatjuk, a régmúlt eseményeit sulykoljuk beléd. A jegyek megszállottjaivá teszünk Téged. A verseny, az értékelés lengi körül életed, mintha ezen múlna minden. Aztán odáig fajul a dolog hogy már SEMMI sem érdekel Téged, mert eleged van az információlavinából és tinédzserkorod derekán kiégsz. 

Önellentmondást fedezhetsz fel. Minek írtam akkor azt, hogy szereped van az életben? 
Ez egy ördögi kör. Érzed, hogy valamivé válnod kell, de ez olyan kényszeres nem? Már-már beleroppansz az érzésbe, hogy ha nem leszel valaki, akkor nem jutsz előre és akkor "mit fognak szólni mások"? Nem lesz munkád, nem lesz pénzed, amivel eltartsd majd a családod a jövőben. Mindenki kérdezi tőled, hogy mit szeretnél dolgozni? Milyen irányba mész tovább? Mi érdekel? Talán az utolsó kérdés a legnehezebb. Én azonban hiszem, hogy a verseny kényszere nélkül is haladhatsz előre. Hiszem, hogy van balansz. 

Mondd el, mire van szükséged! Tudni akarom!!! Fejtsd ki kérlek, hogy ne fussunk el egymás mellett!!! Mit vársz el tőlem? Mit vársz el egy tanártól, az iskolától? 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése